Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=86077
MOB:2009/3
Szerzők:Losonczy Hajna; Kovács Gábor; Kajtár Béla; Méhes Gábor; Szendrei Tamás; Potó László; Molnár Lenke; Nagy Ágnes; Dávid Mariann; Szomor Árpád; Kosztolányi Szabolcs; Csalódi Renáta; Tóth Orsolya; Pajor László
Tárgyszavak:LEUKAEMIA LYMPHOCYTICA; TÚLÉLÉS
Folyóirat:Magyar Belorvosi Archívum - 2009. 62. évf. 3. sz.
[https://www.belgyogyasztarsasag.hu/folyoirat.aspx?web_id=&tmi=0&f=1&an=1932#j]


  Új prognosztikai faktorok diagnosztikai és klinikai jelentősége krónikus lymphocytas leukaemiaban / Losonczy Hajna [et al.]
  Bibliogr.: p. 194-195. - Abstr. hun., eng.
  In: Magyar Belorvosi Archivum. - ISSN 0133-5464. - 2009. 62. évf. 3. sz., p. 187-195. : ill.


Régi klinikai megfigyelés, hogy a krónikus lymphoid leukaemia kórlefolyását tekintve két csoportra osztható, a betegek egyik részének átlagos túlélése hosszú, kb. 25 év, másik részének viszont lényegesen rövidebb, kb. 8 év. Ennek hátterében új prognosztikai markerek váltak ismertté, melyek közül a legfontosabbak a hematológiai központban bevezetésre kerültek és a diagnosztika részévé váltak. A következő prognosztikai faktorokat vizsgálták meg a szerzők 137 ellenőrzött betegükön: az immunglobulin nehézlánc gén mutációs státusa, komplex kariotípus, del(13q), del(17p), del(11q), del(6q), illetve 12-es triszómia önálló, illetve más eltéréssel együttes előfordulása, CD38-, illetve ZAP-70-expresszió. Tanulmányozták ezen prognosztikai faktorok előfordulási gyakoriságát, klinikai jelentőségét a betegek túlélése szempontjából. Eredményeik szerint a "nem mutált" immunglobulin gén státus, a del(l7p), a del(llq), a 12-es kromoszóma egyedüli triszómiája, a jelátvivő rendszerek fokozott aktivitásátjelző CD38 felszíni antigén expresszsziója előnytelen prognózist jelez és szignifikánsan megrövidíti a túlélést. Az új rizikófaktorok meghatározása nemcsak magyarázatot nyújt a rövidebb, ill. hosszabb túlélés hátterére, hanem egyben lehetővé teszi a kockázathoz igazított, célzott kezelést is. A tumorszuppresszor gének, elsősorban a 17p lokuszon lévő p53 eltérései ugyanis megváltoztatják bizonyos, az első vonalbeli kezelésben újonnan bevezetett gyógyszerekre, ill. gyógyszer-kombinációkra adott választ. Ezek figyelembevételével lehetséges csak az eddiginél eredményesebb kezeléseket végezni.