A glukokortikoszteroidok az asthma bronchiale kezelésének legalapvetőbb gyógyszerei. A betegek 5-10%-a azonban nem kielégítő mértékben reagál a glukokortikoid-terápiára. Glukokortikoid-rezisztencia a perzisztáló asztmások egy részében, többnyire a jelenlegi vagy korábbi dohányosokban alakul ki, és nagyobbrészt súlyos állapotú betegeket érint. Esetükben a megfelelő kontroll elérése nehézségekbe ütközik, továbbá kezelésük és gondozásuk emészti fel az asztmával kapcsolatos egészségügyi kiadások mintegy 50%-át. Molekuláris szinten - többek között - a glukokortikoid receptorok számának, illetve ligandkötő képességének csökkenése, a glukokortikoid receptor 0 (domináns negatív izoforma) jelenlétének túlsúlya, a receptor transzlokációjának gátlódása, illetve DNS-kötődésének elégtelensége, a kofaktorok aktivitásának és expressziójának csökkenése, valamint a gyulladásos folyamatokban részt vevő transzkripciós faktorok felfokozódó expressziója állhat a rezisztencia hátterében. Összefoglaló közleményünkben áttekintjük a glukokortikoid-rezisztencia klinikai jelentőségét, az eddig feltárt rezisztenciamechanizmusokat és a terápiás lehetőségeket.