Az utóbbi években a figyelem központjába került a fluorokinolon típusú gyógyszerek étel-interakciós vizsgálta. Ismert, hogy az elfogyasztott táplálék számos módon befolyásolhatja az egyes hatóanyagok hatását. Ha a farurakon az étel valamilyen összetevőjével (pl. fémion, fehérje) kölcsönhatásba lép, az nagy valószínűséggel hatást fejt ki a gyógyszer farmakokinetikai tulajdonságaira, így például megváltoztathatja a tápcsatornából történő felszívódását, és klinikai hatékonyságát. Számos tanulmány vizsgálta, hogy a fluorokinolonok a táplálék (pl. tejtermékek, gyümölcslevek) többértékű fémionjaival alacsony oldékonyságú komplexet képeznek, így csökkentve a kemoterápiás szer biológiailag hasznosítható mennyiségét. Ugyanakkor olyan kutatások is napvilágot láttak, melyek szerint a tápláléknak nincs jelentős hatása a fluorokinolonok felszívódására. Jelen cikk egy irodalmi összefoglalás az eddig leírt fluorokinolonétel interakció in vivo vizsgálatairól, amely segít eligazodni, hogy mikor kell számolni klinikailag jelentős étel-interakcióval, és milyen megfontolások figyelembevételével kerülhető el a nem kívánt kölcsönhatás.