A szerző értékeli a 2007 évi LXXXIV-es rehabilitációs járadékról szóló törvényt, amely egy új ellátási forma bevezetését jelenti. A munkaképesség-csökkenésének felmérése is megváltozik, az értékelés központjába a megmaradt képességek kerülnek. A törvény célja, hogy komplex rehabilitációs folyamaton keresztül visszavezesse azokat a betegeket a munka világába, akik rehabilitálhatók, átképezhetők. A törvény együttműködést igényel az Országos Rehabilitációs és Szakértői Intézetek a munkaügyi központok és a Nyugdíjfolyósító Intézet között. A személyek számára rehabilitációs terv készül, és rehabilitációs járadékban részesülnek. A szerző kritikusan értékeli a törvénynek az epilepsziásokat érintő hátrányos vonatkozásait is.