A fej-nyaki nyálkahártyákról kiinduló laphámrák a magyar férfilakosságot érintő harmadik leggyakoribb daganatos halálok. Ezt a daganatot túlnyomórészt környezeti karcinogén hatások, azon belül is az alkohol és a dohányzás idézi elő. A látszólag azonos szövettanú daganatoknak azonban különböző a kórlefolyásuk, főleg azért, mert nem egyformán reagálnak a kezelésekre. Ebben a munkában olyan potenciális biomarkereket vizsgáltunk, amelyek az ismert környezeti toxikus hatásokra biológiai válaszként jöttek létre, így feltételezzük, hogy nyomonkövetésük révén közelebb juthatunk a klinikai onkológia legfontosabb kérdéseihez: a daganatkialakulás folyamatának megértéséhez, a daganat korai felismeréséhez és a daganat biológiai természetétől függően alakított terápiás terv felállításához. A genetikai instabilitásra utaló vizsgált markerek közül a spontán kromoszómaaberrációk megfelelő biomarkernek mutatkoztak a fej-nyaki daganatos fenotípus jelzésére. Ugyanakkor a mutagénszenzitivitás mérésére alkalmazott bleomycin-teszt, az egészséges magyar populáció több mint felében észlelt fokozott mutagénérzékenység miatt, magyar viszonyok között nem jelezte az egyedi daganatkockázatot szemben a nyugat-európai és amerikai tapasztalatokkal. A magyar rák-előfordulási és -halálozási statisztikák ismeretében a teljes populációt érintő fokozott mutagénérzékenység elgondolkodtató eredmény és további kutatást igényel. Hormonvizsgálataink során a krónikus alkoholfogyasztást kísérő hypophysis- és szexszteroidhormonok szérumszinteltéréseit észleltük, amelyek közül az emelkedett prolaktinszintnek és az összes és szabad tesztoszteron csökkent szintjének egyaránt rossz prognózist jelző értéke volt. A hormonok és fej-nyaki daganatok közötti kapcsolat további vizsgálatára ösztönöz funkcionáló ösztrogén- és progeszteronreceptorok kimutatása fej-nyaki laphámrák szövetekben.