Közleményünkben azokat a tényezőket tekintjük át, amelyeknek szerepük lehet abban, hogy a cukorbetegek életminősége jelentős mértékben rosszabb a nem cukorbetegekénél, s nem ritkán más krónikus betegségben szenvedőkénél is. A cukorbetegség sajátos "modellbetegség"-nek tekinthető, hiszen a kórkép mindkét típusa esetén alapvető a betegek saját részvétele a betegség kezelésében. Ez a szempont igen fontos a betegek életminőségének alakulásában is. A tanulmányban érintünk számos, az életminőség mérésével és monitorozásával kapcsolatos nyitott kérdést is, melyek megválaszolása további kutatásoktól várható. Ugyanakkor nagyon fontosnak tartjuk, hogy az életminőség kutatásának, az azt igen nagymértékben meghatározó pszichoszociális tényezők feltárásának az elméleti eredményeken túlmenően azt is kell eredményeznie, hogy ezek az ismeretek beépüljenek a cukorbetegek gondozásának gyakorlatába is. Már a jelenlegi ismeretek alapján is kijelenthető, hogy az életminőség és a cukorbetegség kezelésének klinikai eredményessége között szoros kapcsolat van. Fontos annak tudatosítása is, hogy a morbiditás és a mortalitás javítása mellett az életminőség javítása önmagában is alapvető feladat a cukorbetegek gondozása során, s e cél eléréséhez a hatékony magatartásorvoslási módszerek is segítséget jelentenek.