A csontok óriássejtes tumorát az intermedier dignitású daganatok közé sorolják, mivel biológiai viselkedése, illetve a betegség kimenetele a konvencionális szövettani vizsgálatokkal nem prognosztizálható. Retrospektív közép és hosszú távú utánvizsgálatunk 68 beteg 104 (68 primer és 36 recidív) óriássejtes csonttumorát öleli fel. DNS-tartalom (ploiditás) vizsgálatot végeztünk 104 tumor metszet-citofotometriájával, illetve 90 primer és recidív óriássejtes csonttumor esetében végeztük el a proliferációs aktivitás értékelését Ki-67 MIB immunhisztokémia segítségével. Az eredményeket összevetettük a betegségek klinikumának, biológiai viselkedésének adataival. A DNS-metszetcitofotometriával vizsgált 68 primer tumorból 55 volt a diploid, 13 az aneuploid. Szignifikánsan magasabb kiújulási arányt tapasztaltunk az aneuploid tumoroknál a diploidokhoz képest (p = 0.015 - Chi2) a tumor intralaesionalis excochleatióját és lokális adjuváns kezelését követően, illetve azoknál a tumoroknál, ahol a proliferációs aktivitás értéke a statisztikailag megállapított 15%-os határérték fölé esett (p = 0.009 - Chi2).  A kiújulások folyamán az óriássejtes csonttumoroknál az aneuploidok részaránya emelkedett; a harmadszorra is kiújult tumoroknál minden esetben aneuploid DNS-tartalmat mértünk. Egy és többváltozós statisztikai analízisekkel alátámasztottuk, hogy az óriássejtes csonttumorok ploiditása és proliferációs aktivitása jobban korrelál a tumorok biológiai viselkedésével, mint a széles körben alkalmazott, a tumorok aktuális radiológiai megjelenésén alapuló Campanacci-Enneking stádiumbeosztási rendszer.  A DNS-metszet-citofotometriát és a Ki-67 MIB immunhisztokémiát megfelelő kiegészítő vizsgálómódszernek tartjuk az óriássejtes csonttumorok biológiai viselkedésének előjelzésében, és ezért javasoljuk elvégzésüket e tumoroknál a hagyományos szövettani értékelés kiegészítőjeként, primer valamint recidív tumorok esetén.