A 2-es típusú diabéteszes betegek száma az elkövetkező 25 évben a becslések szerint megduplázódik, gyakran "járványszerű" terjedésről is beszélnek. Kétségtelen, hogy mindez súlyos terhet jelent az egyén, a család és végső soron a társadalom számára. A cukorbetegek halálát elsősorban a makrovaszkuláris szövődmények (szívinfarktus, agyi érkatasztrófák, és a perifériás erek betegsége) okozzák. 1-es típusú diabéteszes betegek között végzett DCCT (Diabetes Control and Complications Trial) és a 2-es típusú betegek esetében az UKPDS vizsgálat bizonyította az intenzív, jó anyagcserehelyzetre törekvés kedvező hatását a makrovaszkuláris szövődmények késleltetésében. A kezelés során ajánlott HbA1c-érték 6,5-7% közötti, amely célértéket csak betegeink harmada éri el. A terápia alapja a helyes életmód megválasztása, amit metforminnal, szulfanilureával, tiazolidindion készítménnyel egészíthetünk ki a sikeres kezelés érdekében. A hazai és nemzetközi ajánlások az inzulinkezelés korábbi beállítását hangsúlyozzák. Közismert, hogy a kezelt betegek mintegy 60%-a jelentős posztprandiális hyperglycaemiában szenved, amely a magasabb HbA1c-érték kialakulásában is fontos szerepet játszik. A posztprandiális vércukorértékek csökkenthetők az alacsonyabb glycaemiás hatással rendelkező táplálékok fogyasztásával, lassan felszívódó rostban dús ételekkel, illetve kisebb volumenű, gyakoribb étkezések beállításával. Az alfa-glucosidase enzim gátló acarbose kezelés jó lehetőséget teremt a posztprandiális hyperglycaemia csökkentésére. A készítmény előnyös hatása miatt a nemzetközi ajánlásokban a diabétesz prevenciójára, korai 2-es típusú diabéteszben és a hosszabb távú kezelés során ajánlott. (Hazánkban diabétesz prevenció céljára nincs törzskönyvezve semmilyen gyógyszerkészítmény.)