A szemlencse az öregedő szervezetben fiziológiás és pathologiás folyamatokon megy keresztül. A szemlencse "öregedése" tulajdonképpen már a születés után megkezdődik, amely a rugalmasság fokozatos elveszítésében nyilvánul meg. A lencse rugalmasságának csökkenése a közelre nézés (alkalmazkodás-akkomodáció) képességének beszűkülését vonja maga után. A gyermek- és fiatal felnőttkorban akár 12-14 dioptria (D) akkomodációra képes a szemlencse. Átlagosan 45 éves kor körül az alkalmazkodási képesség 3 D-ra csökken, amely miatt közelre nézéskor olvasószemüvegre szorul az is, aki távolra szemüveg nélkül jól lát. Ezt a fiziológiás jelenség következtében kialakuló állapotot öregszeműségnek (presbyopia) nevezzük. Általában ötévenként 0,5 D romlással lehet számolni, így a kezdetben +0,5 D vagy +1,0 D-ás olvasószemüveg értéke 65 éves korra +3,0-3,5 D-ra emelkedik, amikor az akkomodáció gyakorlatilag megszűnik. A presbyopia esetén a szemlencse csupán a rugalmasságát veszíti el, de átlátszóságát megőrzi.