Az akut koronária szindróma (ACS) diagnosztikája néhány éve egy specifikusabb új markerrel, a kardiális troponinnal (cTn) egészült ki. A cTn rutinszerű meghatározása megváltoztatta az ST elevációval nem járó akut miokardiális infarktus diagnosztikájának kritériumát és rizikó-becslését. Egészséges egyénekben a cTn plazma koncentrációja nem mérhető, ezért a cTn bármely fokú emelkedését szívizom elhalás gyanújeleként kell értékelni, még akkor is, ha sem CK-MB emelkedést, sem EKG-eltérést nem sikerül kimutatni. A keringő legalacsonyabb cTn szint biztonságos kimutatása (funkcionális szenzitivitás), valamint a döntéshozatali küszöbérték körüli analitikai bizonytalanság ismerete nélkülözhetetlen az ACS stratifikációjában. A klinikai laboratóriumi gyakorlatban jelenleg kétféle cTn izoforma (I és T) mérésére van lehetőség. Jelen tanulmány célja, hogy összefoglalja a cTn szöveti és a keringésbe jutó frakcióit, meghatározásukhoz alkalmazott mérési módszereket, azok preanalitikai és analitikai hibalehetőségeit. Mindezeket cTn leletek klinikai relevanciája szempontjából tárgyalja.