Az elmúlt évtizedekben a szervtranszplantáció egyre gyakoribb életmentő beavatkozássá vált a különböző szervek működési elégtelenségében szenvedő betegek kezelésében. Az is tény, hogy ezek a betegek egyre tovább élnek, jól működő allografttal. Ehhez nagymértékben hozzájárult a különböző fertőzés okozta halálozás jelentős csökkenése. Természetesen a jobb kimenetelt elősegítette: a javuló sebészeti technika, a donorból kivett szervek gondozása, valamint az átgondoltabb posztoperatív ellátás is. Ennek ellenére, az infekciók még napjainkban is életveszélyes szövődményeket jelentenek. A fertőzések kialakulásában, illetve súlyosságában az immunrendszernek alapvető szerepe van. Az infekció előfordulásának gyakoriságát egyrészt meghatározza a transzplantált beteg külső környezete, másrészt az immuszuppresszió. E két tényező szoros kapcsolatban van egymással.