A dolgozat témája egyfelől két pszichopatológiai tünet elemzése egy hosszú távú utánkövetéses vizsgálat - "Budapest 2000" - keretében elsősorban szkizofréniában szenvedő nőbetegek körében; másfelől a genetikai prediszpozícióhoz közelinek tartott kognitív endofenotipikus vonás - az asszociatív tanulás és tanult ekvivalencia - vizsgálata szkizofrén betegek és hozzájuk illesztett egészséges kontrollok csoportjaiban. Célkitűzés: I. Megvizsgálni 1. a téveszme és a hallucináció súlyosságát, annak időbeli változását, előfordulásának valószínűségét az egyes klinikai csoportokban; 2. a klinikai csoportokra jellemző kórlefolyást a két tünet alapján. II. Tanulmányozni az asszociációs tanulás és a tanult ekvivalencia jelenségét abban az összefüggésben, hogy ezek a képességek elkülönítik-e a szkizofrén betegeket az egészséges kontrollcsoporttól, illetve a szkizofrénián belül elkülönülnek-e a deficit- és nem deficitszkizofrénia-alcsoportok. Módszerek: Az első, klinikai tüneteket elemző vizsgálatban 221 nőbeteg vett részt, a tüneteket a Rockland-Pollin-féle becslésskála, valamint a Sajátos tünetek listája segítségével értékeltük a betegség heveny szakában (indexidőpont), valamint 5 évvel és 21-33 évvel az indexidőpontot követően. Diagnosztikus besorolásuk eredetileg Leonhard rendszere szerint történt, de elvégeztük a DSM-IV szerinti diagnosztizálásukat is. A második vizsgálat keretében 49 szkizofrén férfi és nőbeteget, valamint 20 illesztett egészséges kontrollt vizsgáltunk meg a Rutgers-féle tanultekvivalencia-teszt, valamint három, döntően frontális neuropszichológiai teszt segítségével. Az utóbbi vizsgálat keretében a klinikai tüneteket a Positive and negative symptom scale-lel mértük. Eredmények: A pozitív dimenzió tüneteinek változásában a hosszú távú lefolyás során különbség mutatkozik: hallucináció súlyosságában az 5 éves vizsgálat utáni időszakban szignifikáns romlás van, míg a téveszme mérséklődik, de ez a javulás nem szignifikáns. A két tünet, valamint a szociális funkcionálás tekintetében elkülönül egymástól az affektív, cikloid és szkizofrén betegek csoportja az utánkövetés időszaka alatt, és a két tünet jellemzői szerint a paranoid, hebefrén és katatón alcsoportok is. A mediális temporalis lebeny működésével kapcsolatos tanultekvivalencia-vizsgálatban a szkizofrén betegek rosszabbul teljesítettek, mint az egészséges kontrollcsoport. Az agytörzsi magvak mediálta asszociatív tanulásban nyújtott teljesítményük elkülönítette a deficit- vs. nem deficitszkizofrén alcsoportot. Következtetések: 1. A kognitív dimenzió elkülöníti a szkizofrénia deficit- és nem deficitalcsoportjait. 2. A pozitív dimenzió tünetei alapján a szkizofrénia klasszikus típusai válnak szét.