A szerzők kritikai módon elemzik a hagyományos élettani szemléletet és kiegészítik új megállapításokkal. Ezeket légzést és vérkeringést szimuláló, validizált számítógépes modelleken igazolják és a klinikai gyakorlat számára használható, az alábbi következtetésekben összegzik: a légzés és a szív négydimenziós függvényrendszere hasonló; a tüdőperfúziónak van egy, nem az arteriovenosus nyomáskülönbségtől függő vízesés zónája; az egyes tüdőrészek időállandó-különbségei vérgázmódosító hatásúak; a pulmonalis kapilláris nyomás azonos az arteria pulmonalis nyomás diasztolés értékével; a szív nem nyomáspumpa, hanem áramlásforrás; a szívkamrákat az artériás rendszer bemenő impedanciaértéke és nem a hagyományos nyomás/áramlás hányados terheli; a nyugalmi, optimális pulzusszám aortahosszfüggő; ez az egész emlősvonalra érvényes törvényű, mert a rezonanciaelv közreműködik benne; a tachycardia a bemenő impedanciát csökkenti; ez mindkét kamrára igaz; a pozitív végnyomású gépi lélegeztetés mellett nem elég az artériás vérgáz vizsgálata, hanem a kevert vénás vérgázértéket is követni kell; a koszorúér valós vérkeringése csak az ütésenkénti vérellátással jellemezhető. Eredményeiket a szerzők a gyér, vonatkozó szakirodalom adataival vetik össze.