Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=80218
MOB:2009/2
Szerzők:Balázs Péter
Tárgyszavak:EGÉSZSÉGPOLITIKA; TÁRSASÁGOK, ORVOSI
Folyóirat:IME - 2009. 8. évf. 1. sz.
[https://www.imeonline.hu/]


  Kihívások az orvosi érdekképviseletben a kötelező kamarai tagság eltörlése után / Balázs Péter
  Bibliogr.: p. 11. - Abstr. hun., eng.
  In: IME. - ISSN 1588-6387, eISSN 1789-9974. - 2009. 8. évf. 1. sz., p. 5-11. : ill.


Magyarországon az 1994. évi XXVIII. törvény tette kötelezővé a kamarai tagságot valamennyi orvos és fogorvos számára, azonban a Magyar Orvosi Kamara (a továbbiakban MOK vagy Kamara) a nyilvántartás önálló vezetését csak 2000. január 1-től vette át a központi egészségügyi igazgatástól. Ezt az állapotot az egészségügyben működő szakmai kamarákról szóló 2006. évi XCVII. törvény gyökeresen megváltoztatta, amennyiben a testületi tagságtól függetlenné tette a hivatás gyakorlását. A MOK minden tagjának lehetősége nyílt arra, hogy 2007. január 1. és március 31. között az országos elnökséghez intézett egyoldalú, írásbeli nyilatkozattal fenntartsa a tagsági viszonyát. Ilyen értelmű nyilatkozat hiánya a tagságot automatikusan megszüntette. A Kamara elektronikus nyilvántartása alapján statisztikailag pontos elemzés készíthető közvetlenül a fenti határnap utáni állapotról, illetve a megkezdődött változások trendjéről. Megállapítható, hogy fogorvosok között 13,66%-os, háziorvosok között 14,22%-os, a többi orvos (rezidensek/szakorvosok) között 26,34%-os volt a Kamarát elhagyók aránya. Kétségtelen tehát, hogy a tagság döntő többsége hitet tett a szervezet mellett, azonban az új egyetemi diplomások 2007. március 31. előtti és azt követő regisztrációs magatartása egy másik folyamatra is felhívja a figyelmet. Ennek alapján csaknem bizonyos, hogy a MOK-ban a fiatal korosztályok aránya már rövidtávon is rohamos csökkenésnek indul. A tagság elöregedése sajátos érdekképviseleti problémákat fog felvetni, amelyek egyfelől szerepet játszhatnak a kötelező tagság újragondolásában, vagy szervezeti alternatívaként a nemzedéki szegregáció intézményesítésében.