A krónikus urticariás esetek 35%-át a fizikális urticaria (FU), 25%-át autoimmun urticaria (AIU), és 35%-át a krónikus idiopathiás urticaria (KIU) esetek képviselik. Az AIU, FU és KIU csoportok klinikai és laboratóriumi paramétereiben megfigyelhető különbségeket vizsgáltuk. Az AIU diagnózisát a basophil CD63 assay pozitivitása esetén mondtuk ki. Nemzetközileg elfogadott kérdőív segítségével vizsgáltuk a betegség demográfiai adatait, a tünetek súlyosságát és társulását allergiás és autoimmun betegségekkel. Az elvégzett immunoassay vizsgálatok mellett a terápia hatékonyságát is tanulmányoztuk. Az AIU csoportban kifejezett női dominanciát észleltünk. A totál urticaria score tekintetében szignifikáns különbséget találtunk az AIU és KIU (p=0,013), valamint az AIU és az uticaria facticia (UF), illetve az AIU és a kolinerg urticaria (KU) betegcsoportok között (p=0,05, p=0,038). Az AIU csoportban gyakrabban figyeltünk meg társuló autoimmun megbetegedést az autoanamnézisben (p<0,001), illetve egyéb urticaria előfordulását a családi anamnézisben (p=<0,001), valamint gyakrabban detektáltuk pajzsmirigy-ellenes antitestek jelenlétét a betegek között. Az antihisztamin terápia kevésbé hatékonynak bizonyult az AIU csoportban (12,8%), összehasonlítva a FU (70,3%), illetve KIU (68,6%) tapasztaltakkal, de nem volt szignifikáns különbség az antihisztamin terápiára adott válaszban a KIU és FU csoport értékei között. Az autoimmun alcsoport képviseli a krónikus urticáriák legsúlyosabb formáját.