A tanulmány első része a zeneterápiát és a zenepszichoterápiát igyekszik elhelyezni a különböző verbális és nonverbális pszichoterápiák rendszerében. Először elhatárolja minden olyan egyéb segítő eljárástól, beavatkozástól és (pszicho)terápiás technikától, amelyek ugyancsak alkalmaznak zenét, majd ismerteti történeti fejlődését. Definiálja a zenepszichoterápia fogalmát, mint mélylélektani megalapozottságú, analitikusan orientált pszichoterápiás módszert, és ismerteti a zenepszichoterápia alapvető iskoláinak elméleti alapjait, kiemelve a zenei élmény (improvizáció), a módosult tudatállapotok és az intrauterin élményvilág közötti kapcsolatot. A tanulmány második része (a következő számban) bemutatja a zenepszichoterápia legfontosabb módszertani alapjait és alkalmazási területeit. Ismerteti a "music medicine" fogalmát, valamint kitér arra, hogy van-e a zenének "objektívnak" tekinthető, mindenkire általános érvényű hatása. Kiemeli a zeneterapeuta zenei és improvizatív kompetenciájával kapcsolatos elvárásokat, amely nélkül a terápiás, "holding" és "containing" funkciók nem tudnak zenei formában is megjelenni.