A szívütések egymásutániságának időbeli eltérései - nem számolva az extra ütéseket - a szimpatikus és a paraszimpatikus tónus súlyát tükrözik a sinuscsomóra. E tónushullámzás váltakozása összefügg a napszakokkal, a légzéssel, a baroreflexszel, a fizikai terhelés által előidézett vegetatív tónusváltozásokkal. Diagnosztikus teszt reményét kelti, hogy a sympathicotonia felé eltolódással járó élettani és patológiai helyzetekben, mint az intenzív fizikai aktivitás, a szívinfarktus utáni állapot, a szívfrekvencia változékonysága, eléggé jellemző, reprodukálható és a kórfolyamattal párhuzamosan változó jellegzetességeket mutat. Mind az ütéskülönbségek időbelisége, mind a varianciaváltakozások frekvenciája ugyanazt a jelenséget írja le más-más módon. A vagushatás inkább a magasabb frekvenciatartományt gazdagítja, a szimpatikus stressz összeszűkíti a szívkontrakciók egymásutániságának szóródását. Megfigyelések igazolják annak logikáját, hogy az utóbbi a kevésbé kívánatos helyzet. A technikailag egyszerű, nem költséges mérés és automatizált kiértékelés lehetősége sok klinikai és sportélettani szituáció vizsgálatát sugallta. Bizonyos tendenciák igazolódni látszanak, de egyéni diagnózisra, illetve prognózisra az egyszeri mérés még a definitív klinikai helyzetekben, például az infarktus utáni állapot is, csak nagy óvatossággal alkalmazható.