Hyperprolactinaemia (HPRL) esetén fontos a biológiailag inaktív macroprolactin (bbPRL) okozta ál-pozitivitás kizárása. Kevéssé ismert azonban, hogy mennyiben befolyásolják a mérési módszerek a monomer PRL (mPRL) szintet. A tanulmány célja, hogy összehasonlítsa a két módszerrel (ECLMAII, Roclie és CLMA, Abbott) nyert összes és mPRL szinteket és összevesse ezeket a klinikai adatokkal. Módszer: Az ECLMAII módszerrel hyperprolactinaeniiásnak (>496 IU/I) minősülő 98 beteg (33+-9 év) PRL szintjét Batározták meg PEG kezelés előtt és után mindkét módszerrel. A betegeket a HPRL klinikai tüneteinek jelenléte vagy hiánya alapján két csoportba osztották. Eredmények:A gyártók által definiált felső határérték (CLMA: <629 IU/I) figyelembevételével a natív minták 32%-ában kaptak ellentmondásos PRL értékeket. PEG kezelést követően a minták 21%-ában mindkét módszerrel normalizálódott a PRL szint, míg 39%-ban tény leges HPRL-t állapítottak meg. A fennmaradó 40%-ban az ECLMAII-módszerrel enyhén emelkedett (598 +-75 IU/1), míg a CLMA módszerrel normális PRL szinteket (522+-57 IU/l) találtak. PEG kezelést követően az ECLMAII-módszerrel szignifikánsan (p<0,001) magasabb (797+-544 vs. 708+-500 IU/1) PRL szinteket inértek. A két klinikai csoport között csak az ECLMAII módszerrel mért tPRL szintek között volt szignifikáns különbség (p<0,05). Következtetés: mindkét módszer esetében a cut off érték felett indokolt a PEG precipitáció elvégzése. Szükség lenne arra, hogy a gyártók a biológiailag aktív PRL szintek referencia értékét a bbPRL kizárása után is meghatározzák.