Cél: Megvizsgálni, hogy milyen funkcionális és morfológiai paraméterek jellemzik a nem glaucomás, egészséges és a glaucomás opticus neuropathiával rendelkező, de látótérdefektust még nem mutató (ún. preperimetriás) glaucomás betegeket. Módszer: A tanulmányba 92 egészséges egyén (átlagéletkor 54,93+-9,17 év) random kiválasztott 1-1 szemét és 114 típusos glaucomás látóidegfő-károsodást mutató, de látótérdefektussal még nem rendelkező beteg (átlagéletkor 55,21+-10,92 év) 1-1 szemét választottuk be. A standard automata perimetriát (SAP) Humphrey 750 készülékkel, SITA Standardprogrammal végeztük. Az összehasonlításokhoz mindkét globális indexet, az MD (mean deviation) és a PSD (pattem standard deviation) értéket használtuk, ezen felül a látótér egyes tesztpontjainak decibel (dB) értékben megadott számtani átlagolásával az átlagos érzékenységet (mean sensitivity - MS) is kiszámítottuk. A peripapilláris idegrostréteg vastagságát optikai koherencia tomográfiával (Stratus OCT, 4.1 szoftwer) mértük, és a számolásainkhoz a peripapilláris átlagos értéket (A VG) használtuk. A statisztikai értékelést SPSS 11.0 programmal végeztük. Minden esetben p<0,05 értéket tekintettük statisztikailag szignifikánsnak. Eredmények: Független mintás t-próbát alkalmazva a várakozásnak megfelelően nem volt különbség a két csoport látóterét jellemző MD (p=0,174) és PSD (p=0,087) globális indexeiben, és a két csoport átlagos életkorában sem (p=0,849). Az átlagos látóidegrostréteg-vastagság és az átlagos retinális érzékenységet jellemző MS-érték viszont a két csoportunkban szignifikánsan eltérő volt (p<0,001). Következtetés: Feltételezhető, hogy a retinális érzékenységcsökkenés már kimutatható a glaucoma ezen korai stádiumában, amikor a strukturális átrendeződés, a retinális rostpusztulás már elkezdődött, de a perimetria MD-értéke, mely valójában a normatív adatbázishoz képest alkotott viszonyszám, nem eléggé érzékeny ennek kimutatására.