A cardiovascularis megbetegedések foglalják el a morbiditási és mortalitási statisztikák vezető pozícióját. Annak ellenére, hogy a cardiovascularis megbetegedések gyógyításában jelentős haladás történt, ezen betegségcsoport gyakorisága világszerte fokozódik, és egyre fiatalabb korcsoportot fenyeget. Ezen jelenség szoros összefüggést mutat az obesitas és a 2-es típusú diabetes világméretű járványával, ami viszont a civilizációs életforma terjedésével van összefüggésben. A feltételezett patomechanizmus centrumában az urbanizált életforma indukálta krónikus stressz áll. A mai gyógyítás döntően nem a kiváltó ok (krónikus stressz) kezelésére, hanem a következményes cardiovascularis rizikófaktorok gyógyszeres befolyásolására törekszik. A guideline-okban megjelölt célértékek elérése nem szükségszerűen eredményezi a beteg számára fontos klinikai kimenetel javulását. A randomizált klinikai vizsgálatok ma általánosan alkalmazott statisztikai szemlélete elsősorban a gyógyszereladás növelését, nem a patofiziológiai ismeretek gyarapítását szolgálja. A kutatásban és a gyógyításban ma a gyógyszeripar játsza a meghatározó szerepet, ami miatt nem ideálisan érvényesül a betegek érdeke, és felesleges mértékben megnövekednek a költségek. A betegcentrumú vs. üzletorientált gyógyítás szétválasztása alapvető orvosetikai kérdés.