A XVIII. században voltak olyan betegségek, amelyeknek szájüregi tüneteivel a fogászmesterek vagy vándorfogászok foglalkoztak. A gyakori gyermekhalál okaként a nehéz fogzást jelölték meg, gyógymódként az íny felvágását, valamint pióca alkalmazását ajánlották. Skorbutnak neveztek el minden, ínyben található gyulladást, akut és krónikus formáját egyaránt. Gyógymódként elég volt a fogkövek eltávolítása, amelyet sok korabeli fogászati hirdetésben olvashatunk. Feltételezték, hogy a szifilisz, amely évszázadokon keresztül folyamatosan jelen volt a mindennapi életben, szájüregi elváltozást is okozhat. A mai kutatások eredményeiből kiderült, ezek az elváltozások nem a szifilisz kísérő tünetei voltak, hanem a szifilisz gyógyítására használt higany mérgezésének következményei.