Magyarországon - ahogy a világ más országaiban is - az egészségfejlesztés az egészségpolitika és az oktatáspolitika fókuszába került. Számos vizsgálat eredményei (HBSC, ESPAD, Hungarostudy) hívják fel a figyelmet arra, hogy a lakosság egészségi állapota és egészségmagatartása komoly veszélyeket rejt magában, kiemelten a rizikómagatartások prevalenciáját tekintve. Szervezett összefogásra van szükség, a feladatok és célok pontos deklarálásával ahhoz, hogy a társadalom ez irányú problémáját minél korábbi életkorban és hatékonyan kezelni tudjuk. Ezen feladatot végző team egyik képviselője Magyarországon a védőnő, azon szakemberek egyike, aki hivatásából fakadóan a gyermekek egészségének védelmét szolgálja - kezdetben a szülőknek adott tanácsokkal, majd a gyermekek, serdülők gondozásával. A védőnő négyéves felsőoktatási tanulmányai alatt sajátítja el a leendő munkájához szükséges élettani, orvostudományi és társadalomtudományi ismereteket, valamint az egészségfejlesztési feladatok ellátásához szükséges széles skálájú tudást, képességet és készséget. A védőnői teendők közül prioritást élvező egészségnevelési, egészségfejlesztési feladatok ellátásához nélkülözhetetlen a hitelesség, amelynek kialakításában ugyancsak a képzést folytató intézménynek van hangsúlyos szerepe. Kutatásunk célja feltárni, hogy az egészségügyi felsőoktatásban tanuló védőnő-hallgatók értékrendszerében milyen szerepet tölt be az egészség, valamint milyen egészségi állapot és egészségmagatartási mutatók jellemzik a hallgatókat. További célunk megismerni, hogy ezen mutatók alakulásában milyen szerepet töltenek be a képzés során elsajátított, ezirányú ismeretek. Minta: A felmérésben a Szegedi Tudományegyetem Egészségtudományi és Szociális Képzési Karának végzős védőnőhallgatói (58 fő) és az Egészségügyi gondozás és prevenció alapszakon, védőnő szakirányon tanuló elsőéves hallgatók (40 fő) vettek részt. Módszer. Vizsgálatunkhoz az írásbeli kikérdezés módszerét és a kérdőív eszközét alkalmaztuk. A kérdőív három részből állt. Az első részben az egészség, mint érték megítélésére, az egészség fogalmára vonatkozó, a második részben a hallgatók önértékelésére (a HBSC-ben alkalmazott Rosenberg Önértékelési Skálája), általános jóllétére (WHO Általános Jóllét Index), általános szubjektív jóllétére (HBSC) és egészségmagatartására irányuló kérdések szerepeltek. A kérdőív utolsó részében a felsőoktatásban tanult egészségfejlesztési ismereteik és azok saját egészségükre gyakorolt hatásainak összefüggéseit vizsgáltuk. A felmérés a 2007-2008-as tanév I. félévében történt. Eredmények: A vizsgálatban résztvevő hallgatók egészségértéke ötfokozatú skálán 4,56-os átlagértéket mutatott. Az egészségmagatartás mutatói között szignifikáns különbség mutatkozik a két évfolyam között. Táplálkozás tekintetében a végzős hallgatók táplálkozási szokásai összességében kedvezőbb képet mutatnak. Az elsőévesek 35%-a, míg a végzősök 13,8%-a dohányzik jelenleg. Az elmúlt 1 hónapban alkoholt fogyasztott tanulók aránya átlagosan 60%-os prevalenciát mutatott. Az elsőévesek 22,5%-a, a végzősök 37,9%-a végez rendszeres testmozgást, A felmérésben résztvevő hallgatók a prevenciós munka szempontjából lényegesnek tartják, hogy felsőoktatási tanulmányaik során az egészségfejlesztési feladatokra való felkészítésen túl saját egészségi állapotuk, illetve közvetlen környezetük egészséges életviteléhez is támogatást kapjanak. A kapott ismeretek, készségek és szokások birtokában saját egészségi állapotuk és egészségmagatartásuk is kedvezőbb irányba fordulhat, amely nagymértékben hozzájárul a leendő primer prevenciós szakember munkájának hitelességéhez.