Számos tanulmány alapján egyre több adat utal a dohányzás, valamint az asztmás megbetegedés és halálozás közötti összefüggésre. A dohányos asztmások súlyosabb asztmás tüneteket mutatnak, a korral járó légzésfunkciós csökkenése gyorsabb ütemű, gyakrabban szorulnak kórházi felvételre, és többen halnak meg súlyos asztmás roham következtében, mint nem-dohányos asztmás társaik. Az asztmás állapot megítélésére és terápiás útmutatásként a 2006-ban megújult GINA ajánlás az asztma kontrolláltsági fokát tekinti a terápia vezérfonalának. Annak ellenére, hogy egyre korszerűbb gyógyszeres lehetőségek állnak asztmás betegeink rendelkezésére, hazai és nemzetközi felmérések azt mutatják, hogy a betegek alig több mint fele tartozik a jól kontrollált asztmás csoportba, míg a másik fele csak részlegesen vagy rosszul kontrollált. Módszerként az Asthma Kontroll Tesztet alkalmaztuk, és rizikótényezők után kutatva kiegészítő kérdőívet is kitöltöttek betegeink. Saját asztmásaink között végzett felmérés szerint a betegek mintegy 50%-a esetében az asztma kontroll szintje nem volt megfelelő. Saját felmérésünk adatainak egy részét - melyek a kontrolláltság hiányához hozzájárulhattak - már publikáltuk. Gyakori tényező volt az, hogy a betegek különböző okok miatt nem rendszeresen alkalmazták fenntartó gyógyszereiket, esetenként légúti hurutokkal küzdöttek. A betegek önértékelése is sok esetben hibásnak bizonyult (alulértékelték tüneteiket), ami befolyásolhatta gyógyszerelési gyakorlatukat. Viszonylag kevés az adat a dohányzás és a terápia hatékonyságának összefüggéséről asztmás betegeknél. A felmérések szerint a legtöbb fejlett országban az asztmások közel fele jelenleg is dohányzik vagy korábban dohányzott. Saját beteganyagunkban hasonló arányokat találtunk, a jelenleg is dohányos és korábbi dohányos betegek összesen az asztmások 55%-át tették ki.