A védőoltások oltalmában a klasszikus fertőzőbetegségekről, így a szamárköhögésről, hajlamosak vagyunk megfeledkezni. A vakcináció az 1940-es évektől fokozatosan elterjedt a világon, az átoltottság a világ 60%-án 90% felett van. A lakosság magas szintű átoltottsága ellenére a pertussis változatlanul létezik. Az immunizáció hatására több évtized alatt a betegség incidenciája 1/100.000 alá csökkent, de az 1980-as évektől lassú emelkedés tapasztalható, 9/100.000 az átlag-incidencia a világon. A megbetegedés évente 300.000 halálos áldozatot követel, amely főképp a fejlődő országokban jellemző. Gazdaságilag fejlett országokban jelentős anyagi terhet jelent a hosszadalmas, felesleges kivizsgálás, az eredménytelen kezelés mind állami, mind egyéni szempontból. Rendszeres, 98% feletti átoltottsággal végzett immunizáció mellett a halálozás zömében az 1 év alatti, illetve az oltatlan, 3 hónapos kor alatti populációt érinti. Jól működő surveillance és diagnosztika mellett bizonyítható, hogy a pertussis incidenciája a serdülő és felnőtt lakosság körében észlelhetően növekszik. A kórokozó rezervoárjai, ezáltal a transzmisszió forrásai az adoleszcensek, fiatal felnőttek, idősek. A gyermekkori "kötelező" oltások teljesítése után sem ülhetünk hátratett kézzel, hiszen az immunizációval megszerzett protektivitás, vagy a fiatal csecsemőkorban átvészelt fertőzés nem tart élethosszig, gondoskodnunk kell a hoszszabb távú védelemről, kivizsgálás során gondolnunk kell a szamárköhögésre!