A cikkben szeretnénk rávilágítani az egyes minőségügyi rendszerelemek helytelen alkalmazásából eredő anomáliákra, amelyeket szakfelügyelőként rendszeresen tapasztalunk (például a betegelégedettségi felmérések, az indikátorok használatához kapcsolódóan). Ez utóbbiak helytelen használata sem a költséghatékonyságot, sem a szakmai munka minőségének javítását nem szolgálja. Számos esetben a kialakított gyakorlat a ráfordított erőforrás tükrében látszólag értelmetlen. Ennek megfelelően az a bírálat éri a minőségügyi rendszereket, hogy alkalmazásuk nem jár eredménnyel, így inkább nevezhető pazarlásnak, mint a szolgáltatónak hasznot eredményező tevékenységnek. Ugyanakkor, ahol azonosulni képesek a minőségügy filozófiájával, ott ennek ellenkezője már bizonyított.