Az egészség védelme, különösen a balesetből és betegségből eredő kockázatok viselésének és a károk megtérítésének szabályozási igénye már a római jog időszakában is megjelent, különböző jogintézmények szabályozási rendszerébe ágyazva. Egységes szabályozási előkép hiányában a különböző személyi körök egészségében, testi épségében beállt károsodásokat érdemes kiemelni: a vizsgálat során ki kell térnünk a rabszolgákat, a filius familiasokat és a szabad embert ért sérülések, betegségek jogi minősítésének bemutatására. A Digesta fragmentumaiból származó esetek nemcsak konkrét jogi problémákat vetnek fel, hanem messzebb mutató elméleti kérdések kiindulópontjai is lehetnek. Így például joggal vetődhet fel a kérdés: Ha a haláleset rossz gyógyszerezés következménye, felel-e az orvos? Része volt-e az utókezelés az orvos gyógyítótevékenységének a római jog értelmezésében? Mindezeknek a kérdéseknek a megválaszolása nem szakadhat el a római jog komplex felelősségi rendszerének bemutatásától, valamint a szerződéses és szerződésen kívül okozott károk megtérítésének, a lex Aquilia intézményének, illetve a felelősségi rendszer alapjainak ismertetésétől. Az egyes esetek elemzése során kitérek a ma már klasszikusnak számító római jogi szakirodalom álláspontjára, továbbá a kortárs hazai és külföldi szerzők nézeteire is. Ezen példák bemutatása egyrészt a deliktuális felelősség kialakulásának egy sajátos állomását tárja fel, másrészt hozzájárulhat a modern egészségügyi felelősség fogalmának elméleti szintű továbbfejlesztéséhez.