Időskorban a cardiovascularis betegségek és halálozás kockázata, továbbá a hypertonia gyakorisága lényegesen nagyobb, mint a fiatalabb korosztályban. A hypertonia megfontolt, de erélyes kezelésével a kockázat sokkal nagyobb csökkenését érhetjük el, nem szabad tehát idős betegünket antihypertensiv kezelés nélkül hagyni. A terápia része ebben a korosztályban is az életmód megváltoztatására irányuló törekvés, természetesen figyelembe véve a beteg fizikális állapotát és egyéb betegségeit. Az antihypertensiv szerek közül elsősorban az ACE-bénítók alkalmazását javasolják, de gyakorlatilag mindig kis adag tiazid diuretikummal kiegészítve. Az időskorban gyakori izolált systolés hypertonia kezelésében a dihidropiridin típusú Ca-antagonisták bizonyultak leghatékonyabb vérnyomáscsökkentő szerünknek. Béta-blokkolókat ma már csak egyéb indikáció esetén alkalmazunk idős betegekben, kiegészítő antihypertensiv kezelésként szóba jönnek az imidazolinreceptor-agonisták és az alfa-1-receptor-bénítók is.