A kemoterápia kiváltotta hányinger és hányás a daganatellenes kezelés leggyakoribb mellékhatása. A különböző terápiás ajánlások (MASCC, NCCN, ESMO és ASCO) a hányás kivédését a kemoterápia potenciális emetogén mellékhatása és a hányás típusa alapján határozzák meg. A kemoterápiás szerek emetogenitásuk szerint négy csoportba sorolhatóak: a magas, közepes, alacsony és minimális erősségű hányást kiváltó szerek. A szteroidok, a dexametazon, a metoklopramid, a kannabinoidok, a benzodiazepinek, az 5-HT3-receptor blokkolók (ondansetron, granisetron, tropisetron) és egy új antiemetikus hatású csoport tagjai, a neurokinin-1 antagonisták képesek kivédeni az anticipátoros, az akut és a késleltetett hányást. A cikk az "evidenciákon alapuló" ajánlásokat tekinti át az antiemetikumok optimális alkalmazása tekintetében.