Az akut vagy krónikus veseelégtelenség a gyógyszeres kezelések legsúlyosabb szövődményei közé tartoznak. A gyógyszer okozta akut veseelégtelenség formái a direkt tubuláris toxicitás következményes akut tubuláris necrosissal; az akut tubulointersticiális nefritisz, mely allergiás, idioszinkráziás alapon jön létre; a hiperozmoláris szerek (radiológiai kontrasztanyagok, mannitol, hidroxi-etil keményítő) infúziója által okozott ozmotikus tubulus sejt károsodás; a vesekeringés autoregulációját rontó, illetve érszűkítő hatású szerek által okozott prerenális elégtelenség; és az egyes gyógyszerek tubulusokban történő precipitációja következtében létrejövő kristály nephropathia. A krónikus veseelégtelenség okai között kiemelt helyen említendő az analgetikum nephropathia, mely végállapotú veseelégtelenségbe is torkollhat. A veseelégtelenség megelőzésében a potenciálisan nephrotoxicus gyógyszerek adásának kerülése, nephrotoxicus szer adásának szükségessége esetén megfelelő hidrálás, a kiindulási vesefunkció meghatározása, a vesefunkció változásának nyomon követése, és a vesefunkciónak megfelelő dóziscsökkentés játszanak szerepet.