A vese igen érzékenyen reagál az oxigénellátás zavaraira, különösen hajlamos a hypoxiás károsodásra. A szöveti hypoxia kulcsfontosságú szerepet tölt be mind az akut, mind a krónikus vesebetegségek, mind pedig a vesedaganatok, így a világos sejtes veserák patogenezisében is. A vese szöveti hypoxiájának egyik leggyakoribb oka a szerv ischaemiás károsodása, mely elsősorban nagy műtétek, szisztémás hypotensióval járó állapotok (égés, hypovolaemia, újraélesztés stb.) kapcsán alakul ki, illetve a vesetranszplantáció elkerülhetetlen velejárója. Molekuláris szinten az alacsony oxigéntenzió következményeinek kivédésében központi jelentőségűek a hypoxia indukálta faktorok (HIF), melyek a jövőben potenciális terápiás célpontok lehetnek a vese hypoxiával szembeni toleranciájának elősegítésében. Ugyanakkor a HIF rendszer folytonos, tartós aktivációja előmozdítja a tumorok növekedését és más hipervaszkularizációval járó betegségek kialakulását. A helyes egyensúly és a pontos mechanizmus felismerése a jövő feladata.