Az ízületi kopásos betegségek előfordulásának gyakorisága világszerte növekszik, szinte "járványszerűen" terjed. Ennek oka a népesség idősödése mellett a fiatal elhízottak számának növekedése, akik elsősorban térdarthrosisban betegednek meg. Hazánkban is a fiatalok 20%-a túlsúlyos, körükben nagyon gyakori a térdfájás. Minden 5 kg túlsúly 50%-kal növeli a térdízületi kopás kockázatát. A túlsúly mellett a mozgásszegény életmód is kockázati tényező. A négyfejű combizom stabilizálja ugyanis a térdízületet, de az ülő életmód esetén ez az izom gyengébbé válik, nem stabilizálja a térdet, ez pedig kedvez a porckopásnak. Manapság gyakori sportsérülések elsősorban térdízületi porckopáshoz vezetnek, főleg ha a sérülés elsődleges ellátása nem megfelelő. Gyakori a foglalkozási térdarthrosis, amely az életkor előrehaladtával progrediál és a munkaképesség csökkenések egyik - ha nem vezető - okává válik. Tény, hogy az arthrosisos betegek szív- és érrendszeri morbiditása és mortalitása kétszerese az azonos korú átlagnépességének. Epidemiológiai adatok szerint az 55 évesnél idősebbeknél 80%-ban láthatók a térdarthrosis radiológiai jelei, míg klinikai tünetek csupán 15-20%-ban jelentkeznek. A patológiai folyamat hátterében nemcsak az ízületi hyalinporc károsodása, hanem az ízületet alkotó valamennyi szövet integritásának megbomlása áll. Kezdetben a porcfelszínen körülírt, majd egyre kiterjedtebb nekrózis jelentkezik, majd synovialis inflammatio, hipertrófia, később az ízületi tok zsugorodása, a subchondralis csontban avascularis necrosis, osteophyta képződés, peritendinitisek, bursitisek s következményesen a térd feszítő-, és hajlítóizomzatának atrófiája. A térdízületi athrosis klinikai kritériumai az ACR (1986) ajánlása alapján a térdfájdalom (a vizsgálatot megelőző néhány hónapban), az ízületi "ropogás", a több mint 30 percig tartó reggeli ízületi merevség, életkor (>40 év), csontos deformitás, arthrosisra jellemző synovialis folyadék.