Ismeretlen eredetű meddőség esetén a javasolt első terápia stimuláció inszeminációval kombinálva. Amennyiben sikertelennek bizonyul, in vitro fertilizáció (IVF) a következő lépés. Tanulmányunkban arra kerestük a választ, hogy ismeretlen eredetű meddőség esetén sikertelen inszeminációkat követően van-e különbség a fertilizációs rátában hagyományos in vitro fertilizációval vagy intracitoplazmatikus spermium injekcióval (ICSI). 137 ciklus retrospektív analízisét végeztük el. Csak olyan kezelések adatait elemeztük, amelyekben a nő életkora 40 év alatt volt, ahol az alap follikulus stimuláló hormon értéke 12 N/1 alatt volt és legalább 3 sikertelen inszemináció szerepelt a kórtörténetben. Ilyen esetekben a petesejteket két részre osztva részben hagyományos IVF-val, részben ICSI-val termékenyítjük meg. A ciklusok adatait akkor dolgoztuk fel, ha a kezelés a pár első IVF kezelése volt, és legalább 4 érett petesejt állt az embriológus rendelkezésére. Az embriológiai paramétereket hasonlítottuk össze egyazon páciensnél a megtermékenyítés típusa (hagyományos IVF vs ICSI) alapján. ICSI kezeléssel szignifikánsan magasabb fertilizációs rátát értünk el (74,5% vs 33,3% ; p < 0,0001). A fertilizáció teljes hiánya gyakrabban fordult elő hagyományos IVF-val. ICSI-val több embriót hoztunk létre, és több embrió is maradt krioprezervációra. A hagyományos IVF csoportot a medián fertilizációs ráta alapján (28.5%) két részre osztottuk. Az így elvégzett analízis során azt találtuk, hogy a középérték feletti megtermékenyülési ráta esetében magasabb volt a spermiumszám. Eredményeink alapján azt javasoljuk, hogy ismeretlen eredetű meddőség esetén, sikertelen inszeminációkat követő IVF kezelésnél legalább a petesejtek egy részét ICSI-val célszerű megtermékenyíteni.