A uraemiás anaemia kezelésének alappillére az erythropoetin (EPO) szubsztitúció. A gyakorlat túllépett az EPO hiány egyszerű, mechanikus pótlásán. A fejlődés újabb szakasza arra irányul, hogy a hormon adagolását ritkítani, illetve, hogy a hemoglobin szintben észlelhető ingadozásokat csökkenteni lehessen. Az új erythropoesist stimuláló szerek (ESS) megjelenése új távlatokat nyitott az anaemia kezelésében. Kiderült, hogy erythropoesist stimuláló hatás nemcsak és nem elsősorban az EPO receptorhoz való affinitástól függ, hanem attól, hogy az adott ESS mennyi ideig tartózkodik a keringésben, képes stimulálni a receptort illetve gátolni a neocytolysist. A hagyományos EPO-k esetében a subcutan adagolásra való áttérés lehetővé tette a dózis-intervallum növelését. További fejlődést hozott az EPO molekula módosítása. Az új, korszerű készítmények esetében a dózis-intervallum további jelentős akár négy hétre való nyújtását is lehetővé teszik azonos intravénás és subcutan hatékonyság mellett.