Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=91883
MOB:2008/4
Szerzők:Kovács, Attila; Koncz, Ágenes; Endreffy, Emőke; László, Aranka; Petri, Ildikó; Eller, József; Szalai, Csaba
Tárgyszavak:GENOTÍPUS; SJÖGREN-SZINDRÓMA; LUPUS ERYTHEMATOSUS, SYSTEMÁS
Folyóirat:Magyar Immunológia - 2008. 7. évf. 1-2. sz.
[https://www.elitmed.hu/kiadvanyaink/magyar_immunologia/]


  Az MCP-1 G/A és a T-bet C/G polimorfizmusok vizsgálata primer Sjögren-szindrómában és SLE-ben = MCP-1 (monocite chemoattractant protein-1) G/A and T-bet (T-helper promoter factor) C/G polymorphisms in primary Sjögren's syndrome and systemic lupus erythematosus / Attila Kovács [et al.]
  Bibliogr.: p. 35-36. - Abstr. hun., eng.
  In: Magyar Immunológia. - ISSN 1588-3280. - 2008. 7. évf. 1-2. sz., p. 30-36. : ill.


Az MCP-1 G/A és a T-bet C/G polimorfizmusok vizsgálata primer Sjögren-szindrómában és SLE-ben BEVEZETÉS - A monocyta chemoattractant proteint (MCP-1) egy ß-kemokin, amely a mononukleáris granulocytáknak a gyulladás helyére vonzásában játszik szerepet. A T-sejtek egyik transzkripcionális faktorát T-betnek nevezik. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Az MCP-1-2518 G/A és a T-bet 310 C/G (His33Gln) polimorfizmusokat és a specifikus genotípusok megoszlását vizsgáltuk 45, primer Sjögren-szindrómában (pSS) és 51, szisztémás lupus erythemotosusbon (SLE) szenvedő betegen, valamint 320 egészséges kontroll véradón. Az MCP-1-2518 G/A és a T-bet 310 C/G polimorfizmusokat molekuláris genetikai módszerekkel határoztuk meg tisztított DNS-ből. EREDMÉNYEK - Az MCP-1-2518 AG heterozigóta genotípus gyakorisága csökkent SLE-ben, míg az MCP-1 AA homozigóta genotípus frekvenciája gyakoribb volt a kontrollcsoporthoz viszonyítva (13,7% vs. 5,9%; Pearson-féle X2-teszt 6,125, nem szignifikáns.). Elemezve az MCP-1 vad (GG) és AA homozigóta genotípusok frekvenciáját pSS-ben, az AA homozigóta genotípus gyakoribb volt a kontrollokhoz képest (82,8%:17,2% vs. 90,7%:9,3%; Pearson-féle X2-teszt 1,755, nem szignifikáns). Hasonló tendenciózus asszociációk voltak megfigyelhetők az SLE-csoportban (81,6%:18,7%vs. 90,7%:9,3%; Pearson-féle X2-teszt 2,811, p=0,094, nem szignifikáns). Nem tudtunk kimutatni szignifikáns korrelációt a vizsgált MCP-1-2518 G/A és a T-bet 310 C/G polimorfizmusok és a betegekben korábban meghatározott TNFa -308 G/A és -238 G/A allél polimorfizmusok között. A T-bet CG heterozigóta és CC (vad) homozigóta genotípusok frekvenciája egyenlőnek bizonyult a két vizsgált outoimmun kórképben. A T-bet GG homozigóta genotípus nem fordult elő sem SLE-ben, sem pSS-ben, így esetlegesen protektív faktorként szerepelhet.