A randomizált kontrollcsoportos klinikai (RKK) vizsgálatok, amelyek ma az orvostudományi kutatás "arany standardját" jelentik, éppen egyre nagyobb elterjedtségük miatt az etikai viták kereszttüzében állnak. Vita folyt és folyik arról, hogy mennyi haszna lehet a betegnek ilyen kutatásokban részt venni, s még ha haszna származhat is belőle, nem félrevezetés-e az ilyen kutatásokat terápiásnak nevezni. Vita folyt arról, hogy etikailag mikor fogadható el egy RKK elkezdése, elfogadható-e és mikor a betegek-kutatási alanyok random módon történő beosztása az egyes kutatási csoportokba, s mikor fogadható el a placebokontroll használata. Az is vita tárgya volt, hogy hogyan kell értelmezni a Helsinki Deklarációban szereplő "legjobb eljárás" fogalmát. A cikk megkísérli áttekinteni ezen újabb viták tanulságait.