A falusi lakosság demográfiai és szociális helyzetét tekintve jelentős hátránnyal bír a városi lakossággal szemben. Korösszetétele az idős kor felé tolódik, iskolázottsági szintje messze elmarad a városi emberekétől. Ennek egyenes következménye, hogy kisebb a foglalkoztatottság, alacsonyabbak a fizetések falun, az autó és a telefon birtoklása ritkább, noha épp a távolságok miatt ez nagyon fontos lenne. Ehhez társul még a rosszabb lakáskörülmények, a kényszerű összezártság, az ebből adódó sok-sok frusztrációval. Mindezek összességében az egészségügyi szolgáltatások nehezebb elérhetőségét, és a szolgáltatási formák és lehetőségek szűkebb ismeretét, igénybevételét jelentik. A változtatásra a fejlett ipari hatalmak, a faluegészségügyi ellátással rendelkező országok is nagy erőfeszítéseket tesznek. A megoldást egészségügyi szakemberek és közgazdászok a nagyobb állami finanszírozási arányban és az egészségügyi és szociális ellátórendszer szorosabb együttműködésében látják.