A dolgozat egy ellentmondás feloldására törekszik. A kutatók az utánzás neurobiológiai mechanizmusát rhesus majmokkal végzett kísérletek adataira alapozták. Ezekben a kísérletekben a majmok agyi területein a neurális és egysejtaktivitást akkor mérték, amikor a majmok társuk tárgyi akcióját figyelték és értették meg (ismerték föl). A kísérleti adatokra alapozott utánzásmechanizmus azonban ellentmondásban van azzal a kísérleti tapasztalattal, hogy felnőtt majmok kísérleti helyzetben nem mutatnak valódi utánzást, az akció mozgásmintáját nem követik le. Az ellentmondás feloldása érdekében elemezzük a társ akciójának megértését megalapozó mechanizmusmodelleket. Köztük kiemelten tárgyaljuk az MNS1 modellt, amely a tükörneuronok sajátos funkciójának kialakulását neuronális szintű tanulási folyamatként jellemzi. A modellek elemzése nyomán felvetjük azt a kérdést: vajon a látott tárgyi akció implicit megértése valóban megkívánja-e az egyidejű belső motoros reprezentációt? Vizsgáljuk azt - az utánzás mechanizmusa szempontjából is kitüntetett jelentőségű - feltételezést, amely szerint a társ akciójának megfigyelésekor a megfigyelőben létrejön a látott akció végállapotának elővételezése szenzomotoros formában. Rámutatunk arra, hogy e végállapot elővételezése mást foglal magában a tárgyra irányuló akció és mást a mozdulat/gesztus esetében. Kísérleti adatok alapján úgy látjuk, hogy a mozgásszerveződés szempontjából két eltérő folyamat közül a közönséges majmoknál csak a megfigyelt tárgyi akció végállapotának elővételezése jön létre, míg az emberszabásúaknál a mozdulat végállapotának elővételezése is.