A diabetes mellitus a fejlett társadalmak egyik vezető morbiditási és mortalitási tényezője. Előfordulását 2000-ben 2,8%-ra becsülték világszerte, mely 2030-ra 4,4%-ra nőhet. A 2-es típusú diabetes képezi az esetek mintegy 90-95%-át, mely általában 50 éves életkor felett jelentkezik és jól korrelál az elhízással. A cukorbetegek néhány százalékát kitevő 1-es típusú diabetes autoimmun betegség, melyet a béta-sejtek destrukciója jellemez. A hypertonia előfordulása 2-es típusú diabetesben igen kifejezett, elérheti a 70-80%-ot is. Az 1-es típusú diabetesszel a magas vérnyomás prevalenciája kevésbé korrelál; a cukorbetegség 10 éves időtartama után 5%-ban fordul elő, mely arány 40 év után emelkedik 70%-ra. 1-es típusú cukorbetegségben a hypertonia a microalbuminuria kialakulásával, a diabeteses nephropathiával mutat szoros összefüggést. A magas vérnyomás betegség társulása cukorbetegséggel jelentősen megnöveli a cardiovascularis kockázatot, gyorsítja a szövődmények kialakulását, növeli a mortalitást. A UKPDS tanulmány adatai szerint 2-es típusú diabetesben a szisztolés vérnyomás 10 Hgmm-rel való csökkentése átlagosan 12%-kal csökkentette az összhalálozást, míg a cukorbetegséggel összefüggő mortalitás vizsgálatakor 17%-os csökkenés volt kimutatható.