A múlt század számos forradalmi orvostudományi felfedezése közé sorolható a gyulladáscsökkentés mechanizmusának kimutatása a prosztaglandin-gátlás révén. Igaz, 1971-ben John Vane a szalicilsavval kapcsolatban mutatta ki ezt a hatást, de ezt követően nyilvánvalóvá vált, hogy a nem-szteroid gyulladáscsökkentők is ezen a módon hatnak. Annak még csak másfél évtizede, hogy fény derült e készítmények prosztaglandin-gátló hatásának két útjára a ciklooxigenáz enzim két izoformján, a COX-1-en, illetve a COX-2 a keresztül. Azóta ez az információ sokszor, többféle formában eljutott a magyar orvosokhoz is.