A főiskolai képzés a 2006/2007. tanévtől átállt a bolognai képzési rendszerre. Ennek az átalakulásnak számos legitimáló tényezője volt, a XXI. századi elvárásoknak való megfeleléstől az európai felsőoktatási térség létrehozásáig, a hallgatói - oktatói mobilitás kiterjesztéséig. Az adminisztratív változtatás önmagában nem elegendő a kitűzött célok eléréséhez, a formai megújulást követnie kell a főiskolai képzés tartalmi innovációjának. A szerzők a képzési rendszer átalakításának legfontosabb területeit a következőkben határozzák meg: a képzési filozófia és paradigma újrafogalmazása, valamint a képzési szerkezet reformja. Ez utóbbi magába foglalja a makroszintű (ismeret, tudás, készség), a mezzoszintű (elmélet vs. gyakorlat, illetve tudás vs. alkalmazás), és a mikroszintű (bázistudás vs. up to date tudás) reformokat, a képzési szerkezet technológiai-logisztikai (passzív vs. aktív tudás), valamint a képzés módszertani, technikai reformját is. A szerzők rendszerezik az átalakítás feladatait. A bolognai rendszer képzési követelményeinek és a tanulás kimenet-elvárásainak rendszerszemléletű áttekintését, a szükséglet és kínálat viszonyának elemzését, a főiskola képzési szerkezetének átalakítását -a fókuszpontok kialakítását, modulok, projektek és más fő szerkezeti egységek jellegének és tartalmának kidolgozását- tartják a legfontosabbnak.