Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=84917
MOB:2008/3
Szerzők:Gyurkovits Kálmán; Laki István
Tárgyszavak:LÉGZÉSI RENDELLENESSÉGEK; GYERMEK; TÜDŐ BETEGSÉGEI
Folyóirat:Gyermekgyógyászat - 2008. 59. évf. 2. sz.
[https://gyermekorvostarsasag.hu/folyoirat.aspx?web_id=]


  Szindrómák a gyermekpulmonológiai gyakorlatban / Gyurkovits Kálmán, Laki István
  Bibliogr.: p. 128. - Abstr. hun., eng.
  In: Gyermekgyógyászat. - ISSN 0017-5900. - 2008. 59. évf. 2. sz., p. 124-128.


Kevés olyan kórállapot van, amely közvetve vagy közvetlenül ne befolyásolná (természetesen negatív értelemben) a szervezet egészének a működését, beleértve a kardiorespiratorikus rendszerünket. Ez az általános megállapítás érvényes a szindromatológiai szakterület vonatkozásában is. Mivel ennek lényege éppen a többszervi érintettség, könnyen belátható, hogy a mozgásszerveket, vegetatív- és endokrin szabályozást, anyagcserét, idegrendszert vagy bármí más szervrendszeri funkciót megzavaró körülmény a légzőrendszer rendkívül összetett működésére kihat, ami leggyakrabban légúti tünetekben, panaszokban, a légzésfunkciós teljesítmény elmaradásában nyilvánul meg. Ezek lehetnek jellemző velejárói a komplex tünetegyüttesnek, de ugyanakkor, legtöbbször nem típusosak és nem specifikusak. Szindromatológiai adatbázisokban se szeri, se száma a légzőrendszert érintő manifesztációknak, mint részjelenségeknek (pl. anatómiai rendellenességek, fejlődési zavarok, vagy ciszták a tüdőben), ezek jelentősége - az alapproblémához viszonyítva - azonban majdhogynem elhanyagolható (pl. összetett kromoszóma rendellenességekben). Összeállításunkban ezúttal arra törekedtünk, hogy a gyermekpulmonológiai klinikai gyakorlatban leginkább előforduló, gyakoriságát vagy súlyosságát tekintve kiemelten kezelendő, primer vagy szekunder légzészavarok képében megmutatkozó szindrómákat mutassuk be. A válogatás egyik fő szempontja az volt, mikor kell az idejekorán történő diagnózis felállítására törekedni, és melyek azok az esetek, amikor a kórmegállapításon túl eredményes kezelés is lehetséges, akár gyógyítás, akár pedig állapotjavítás vagy a progresszió lassításának formájában. Szeretnénk, ha a gyakorló gyermekorvosok szakmai éberségét fokozni tudnánk e témának a "nagy" szindromatológiába való beillesztésével, ráirányítva a figyelmet arra is, hogy csak komplex gondozással érhető el tevékenységünk legfőbb célja: a teljes rehabilitáció. Ezen pedig ne csak az egészség visszaállítását értsük, hanem az adott kórállapotnak megfelelő optimális helyzet, a lehetőség szerinti legjobb életminőség elérését!