A klinikai gyógyszerellátás költségeit a szabadalmi és adatkizárólagossági védelem lejárta után bevezetett követő gyógyszerkészítmények alacsonyabb ára jelentősen csökkenti. Az orvosok és gyógyszerészek egyik kiemelkedő fontosságú szakmai feladata, hogy a követő készítményekkel történő helyettesítés klinikai farmakológiailag racionális elvek alapján valósuljon meg. A követő gyógyszerkészítmények generikus és hasonló biológiai gyógyszerek lehetnek. A generikus gyógyszerek esetében az egyszerűbb kémiai hatóanyag azonossága az eredeti és követő készítményekben fizikai-kémiai módszerekkel megállapítható. Az általában fehérje hatóanyagokat tartalmazó biológiai referencia- és követő készítményekben a hatóanyag azonossága a ma ismert fizikai-kémiai módszerekkel nem bizonyítható, ezért ezeket "hasonló biológiai gyógyszereknek" nevezzük. A generikus gyógyszerkészítmények biológiai hasznosíthatóságának megengedett értékhatáron belül egyezőnek kell lennie a referenciakészítményével. Ez a tény biztosítja a követő készítményekre történő átállítás esetén a klinikai hatásosság és biztonság egyenlőségét. Az egyes generikus készítmények között azonban az eltérések az elfogadott határokon kívül eshetnek. Ez a tény, valamint az eltérő vivőanyagok, az esetleges szennyezettség előfordulása, gyakran kisebb fokú farmakológiai eltérésekhez vezethet az átállítás során, ezért a betegeket a helyettesítés során minden esetben gondosan meg kell figyelni. Azokban a gyógyszerekben, amelyekben a hatásos és toxikus szintek közel esnek, az átállítást csak terápiás indok alapján, lehetőleg csak orvos végezze. Esetenként szükséges lehet a terápiás dózis újból titrálása, illetve a gyógyszer plazmaszintjének monitorozása. A biológiai gyógyszerek legjelentősebb klinikai gondja a gyógyszer ellen képzett antitestek megjelenése, amelyek a legrosszabb esetben a gyógyszer hatásosságát megszüntethetik. A komplex fehérjemolekula térbeli szerkezete és következésképpen immunogenitása a gyártás minden lépése során módosulhat. A hasonló biológiai termékek immunogenitása tehát eltérő lehet. Az immunogenitás követése még a gyógyszer bevezetése után is indokolt. A klinikai tapasztalatok szerint a biológiai készítmények sorozatos helyettesítése fokozott immunválaszhoz vezet. Ezért a biológiai gyógyszerek hatóanyag-alapú fixesítését klinikai farmakológiai okokból nem tanácsos bevezetni. A betegek gazdasági célzatú, gyakori átállítása hasonló biológiai készítményekre klinikailag káros. A fentiek alapján előnyös lenne, ha a szűk terápiás szélességű generikus, illetve a hasonló biológiai gyógyszereket külön, csak orvos által, klinikai indok alapján átállítható gyógyszerek csoportjába sorolnák. Amíg ez nem történik meg, addig a gyógyszerész és orvos felelőssége marad betegenként a tudományosan és etikusan követendő eljárás kialakítása.