Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=84686
MOB:2008/3
Szerzők:Matos Lajos
Tárgyszavak:HYPERTONIA; SZÍV-ÉRRENDSZER BETEGSÉGEI; ARB (ANGIOTENZIN-II-RECEPTOR-BLOKKOLÓK)
Folyóirat:Háziorvos Továbbképző Szemle - 2008. 13. évf. 2. sz.
[https://orvositudasbazis.hu/]


  Jikei Heart Study: randomizált morbiditás-mortalitás tanulmány, valsartan adásával, hipertóniában és más kardiovaszkuláris betegségekben szenvedő japán betegeken / Matos Lajos
  Bibliogr.: p. 140. - Abstr. hun.
  In: Háziorvos Továbbképző Szemle. - ISSN 1219-8641. - 2008. 13. évf. 2. sz., p. 135-140. : ill.


A renin-angiotenzin-aldoszteron-rendszert gátló gyógyszerek kedvező hatásúak nagy kockázatú betegek esetében vagy akkor, ha már korábban szív- és érrendszeri betegséget diagnoszkáltak. A Jikei Heart Study célja az volt, hogy tanulmányozza: a szokásos kardiovaszkuláris terápia kiegészítése az angiotenzin-receptor-blokkoló valsartan hozzáadásával hatásos-e japán kardiovaszkuláris betegek kezelésében. Ebben a multicentrikus, prospektív, randomizált, kontrollált vizsgálatban 3081 japán beteg vett részt. Életkoruk középértéke 65+-10 év volt, szélső értékek: 20-79 év. A vizsgált személyek a hipertónia, a koronáriabetegség vagy a szívelégtelenség, illetve ezek szokásos, kombinált kezelését kapták. A szokásos terápiához a randomizálás szerint a betegek fele (1541 személy) napi 40-160 mg valsartant is kapott. A tanulmány elsődleges végpontja a kardiovaszkuláris események kombinált előfordulási gyakorisága volt. A követési idő medián értéke 3,1 év volt (szélső értékek: 1,0-3,9 év). Az elsődleges végpont ritkábban fordult elő a valsartant is szedő betegek csoportjában, mint a kontrollokban (92 vs. 149, abszolút kockázat 21,3 vs. 34,5/1000 betegév, kockázati arány 0,61, 95%-os megbizhatósági intervallum 0,47-0,79, p=0,0002). A különbség elsősorban azzal magyarázható, hogy ritkábban fordult elő szélütés, tranziens iszkémiás attak, angina pectoris vagy szívelégtelenség a valsartannal is kezelt betegek között, mint a kontrollcsoportban. A két csoport között a mortalitásban vagy a tolerabilitásban értékelhető különbség nem volt. Következtetés: A szokásos terápiához képest valsartan hozzáadása kevesebb kardiovaszkuláris esemény bekövetkezését eredményezte, mint amennyi a szokásos kezelés mellett előfordult. Ez a kedvező hatás önmagában a vérnyomás csökkenésével nem magyarázható.