Az elmúlt évtizedekben lényegesen csökkent a peptikus fekélybetegség és szövődményeinek előfordulási gyakorisága, viszont a fekélyvérzések száma - elsősorban az idősebb népességben - fokozódott. Alapvetően megváltoztak a fekélybetegség patogenezisére vonatkozó elméletek. A javuló kezelési eredmények leglényegesebb okai: a hisztamin H2 receptor antagonisták (H2RA), a protonpumpagátlók (PPI) és a ciklooxigenáz-2 (COX-2) szelektív nem szteroid gyulladásgátlók (NSAID) bevezetése, valamint a Helicobacter pylori (H. pylori) fertőzés eradikációjának kiterjedt alkalmazása. Ennek ellenére manapság még számos feladatot kell megoldanunk, így: javítani a H. pylori eradikációs eredményeket a rezisztencia elleni küzdelemmel, megoldani a tartósan NSAID-ot és aszpirint szedők peptikus lézióinak kialakulását és kiújulását, javítani az endoszkópia hatásfokát a kifekélyesedő malignus elváltozások differenciáldiagnosztikájában, valamint megoldást találni a nem NSAID, nem H. pylori fekélyek diagnosztikus és terápiás kérdéseire.