A cikk a biszfoszfonát-kezelés mellett létrejövő állcsontnecrosissal foglakozik. Az állapot megelőzéséhez, korai felismeréséhez és kezeléséhez nyújt támpontot nemzetközi szakirodalmi adatok és ajánlások alapján az érintett betegcsoporttal foglalkozó szakemberek számára. Miután kontrollált klinikai kutatások még nem történtek a biszfoszfonát-kezelés során fellépő állcsontnecrosis vizsgálatára, a leírtak csak a rendelkezésre álló klinikai tapasztalatokon alapulnak. Az állcsontnecrosis egy régóta ismert, nem teljes egészében tisztázott patogenezisű klinikai entitás, mely biszfoszfonát-kezelés mellett gyakran lép fel. Megelőzése érdekében a kezelés megkezdése előtt szájsebészeti konzílium, fogászati vizsgálatok és -ellátás szükséges. Minden, az állcsontokat érintő fogorvosi illetve szájsebészeti beavatkozást a biszfoszfonát-kezelés előtt el kell végezni. A beteget tájékoztatni kell a lehetséges mellékhatásokról, és fel kell hívni a figyelmét a rendszeres fogorvosi ellenőrzések, valamint a tökéletes szájhigiéné fenntartásának jelentőségére. A biszfoszfonát-kezelések megkezdését követően rendszeres sztomatológiai ellenőrzés és -gondozás kívánatos. Ilyenkor csak non-invazív beavatkozások végezhetők el a szájüregben. Ha állcsontnecrosis lép fel, akkor sem szükségszerű a biszfoszfonát-kezelés felfüggesztése. Ebben az esetben is kizárólag konzervatív fogászati és szájsebészeti ellátás javasolt. A biszfoszfonát-kezelés során fellépő állcsontnecrosis az esetek egyre növekvő száma miatt fokozott figyelmet érdemel. A kezelő onkológus vagy hematológus, valamint a szájsebész és/vagy fogorvos szoros együttműködése, valamint preventív szemlélet szükséges az érintett betegek ellátása során.