Az obszesszív-kompulzív zavarban (OCD) tapasztalt tünetek mögött meghúzódó neurokognitív deficit jelenségköre még távolról sem tisztázott. A tanulmány összegzi ezen a területen a leginkább figyelmet érdemlő eredményeket és kitér a legfontosabb kihívásokra, kutatási kérdésekre. A kényszerbetegek neuropszichológiai profilját a végrehajtó funkciók sérülése dominálja. A végrehajtó funkciókról való gondolkodásunk és az ezen a területen végzett vizsgálataink elméleti hátterét Miyake és munkatársainak (2000) pszichometriai modellje adja, mely latens változó elemzést alkalmazva a végrehajtó funkciókat három fő komponens - a váltás (shifting), a frissítés (updating) és a gátlás (inhibition) - mentén rendezi. A váltás az irreleváns feladatszettről történő leválás és az adott feladat szempontjából releváns szettre történő átváltás képessége. A frissítés a munkamemória tartalmának frissítését és dinamikus manipulációját jelöli, míg a gátlás az output monitorozást, illetve a domináns, prepotens válaszok gátlását foglalja magában. Tanulmányunkban a kutatási eredményeket a fenti három komponens mentén megpróbáljuk egységes keretbe foglalni. A végrehajtó funkciókat vizsgálófeladatokban a kényszerbetegek magasabb latenciát, több perszeverációs hibát és a kapott feedback kevésbé hatékony felhasználását mutatják. Úgy gondoltuk, hogy a végrehajtó funkciók, mint neurokognitív mutatók, hasznosak lehetnek a különböző endofenotípusok azonosításában, és így hozzájárulhatnak egy célzottabb és hatékonyabb rehabilitációs-terápiás program kidolgozásához