A perverziók jelenségvilágához való viszony és társadalmi megítélésére vonatkozó változás ellenére a pszichoanalízis tisztaelvű fejlődést tükröz, amelynek nyomon követése mind szemléletünk differenciálódását, mind a jelenségkörhöz való terapeutai viszonyulást elmélyíti. Ezért foglalkozunk tanulmányunkban sokirányú elméleti áttekintéssel és olyan esetek ismertetésével, amelyek az elméleti megközelítések valóságtükrét mutatják be. Pszichoterápiás aspektusból a szexuális perverziók világa a nem szokványos terápiás nehézségek, és problémák sokaságával szembesít. Ez az átalakulás nem független az adott társadalmi-kulturális környezet tagjainak szexualitással, devianciákkal, pszichiátriai zavarokkal kapcsolatos nézeteinek és magatartásának változásaitól sem. Világossá vált, hogy a perverzió felfogása: mit tartunk normális, deviáns vagy perverz szexuális viselkedésnek - büntetendőnek, gyógyíthatónak vagy tolerálandónak - az elmúlt évek, évtizedek során jelentősen módosult. Tanulmányunkban e változások egy-egy általunk fontosnak, érdekesnek tartott vonulatát mutatjuk be. A perverzió különféle aspektusairól szóló előadásaink közös műhelymunkánk folyamán alakultak ki, melyeket jelen tanulmányunkba sűrítettünk. Az első részben Pető Katalin ad történeti áttekintést a perverzió-fogalom változásáról és részletesebben a tárgykapcsolati iskola nézeteiről. Majd Lőrincz Zsuzsa a perverzió szelf-pszichológiai megközelítéseiről ír A második részben a klinikai gyakorlattal kapcsolatos tapasztalatokat ismertetjük. Riskó Ágnes a női perverzióról, Prágai Éva a perverz pácienseknél gyakran tapasztalható sajátos fantáziavilágról ír. Az értekezés anyaga a Pszichoterápia című szakmai folyóirat 2006-os konferenciáján hangzott el Budapesten.