A mentálhigiéné fogalma mintegy három évtizede eltűnt a nemzetközi szakirodalomból. Természetesen továbbra is olvashatunk cikkeket a súlyos mentális betegségek előfordulásának gyakoriságáról, ezek elsődleges, másodlagos és harmadlagos megelőzésének lehetőségeiről és stigmatizáló hatásairól. Az ezekkel foglalkozó tanulmányokat manapság a szociálpszichiátria címszó alatt találjuk meg. A kezelési és rehabilitácós lehetőségek tárgyalása mellett egyre nagyobb figyelmet szentelnek a globalizálódó világ újabb keletű problémáinak, mint a multikulturális társadalmakban élők beilleszkedési nehézségeinek kutatása, a gazdasági és politikai menekültek vagy a bevándorlók mentális problémáinak elemzése. A súlyosabb mentális zavarok tényleges megelőzésére kifejlesztett újabb programokról inkább a gyermek- és serdülőkorúakkal foglalkozó szakemberek közleményeiben olvashatunk. Figyelemre méltó a fejlődési pszichopatológia szemléletének általános térhódítása, benne a rizikó és protektív faktorok részletes elemzésével. A lelki egészség megőrzésének és a testi betegségek pszichés összetevőinek vagy következményeinek kutatásában inkább az egészségpszichológia képviselői jeleskednek. Ők már jelentős hangsúlyt fektetnek a prevencióra is. Munkájuk során a viselkedéstudományi alapelvekre, a kognitív és szociálpszichológiai ismeretekre egyaránt támaszkodnak. A kutatott témák között újabban felbukkan például a pozitív pszichológiai eredetű reziliencia összetevőinek vizsgálata. Ennek során arra keressük a választ, hogy a nehéz körülmények között felnövekvő gyerekek, vagy a súlyos testi betegségek, esetleg lelki traumák elszenvedői hogyan képesek megőrizni lelki egészségüket.