A képalkotó eljárások közül az utóbbi évtizedekben az ultrahang-diagnosztika rohamos fejlődésének lehettünk tanúi. Az 1980-as évek vége óta a 3D ultrahang a kutatás fő területévé vált a szülészetben és nőgyógyászatban is. A 3D vizsgáló módszer a diagnosztikus pontosság és gyorsaság jelentős javulását eredményezte. A 3D ultrahangvizsgálat volumenképeket ábrázol, a volumenen belül minden struktúra vizsgálható nemcsak felületi nézetből, hanem szimultán megjelenített áttetsző (ún. transzparens) üzemmódban is. A térhatású kép segítségével az ébrény és a magzat anatómiai viszonyai pontosabban elemezhetők, számos fejlődési rendellenesség korábban kerül felismerésre. A magzati szerv-volumetria kiegészítve a 3D áramlásvizsgálatokkal normális és kóros szervműködés vizsgálatát teszi lehetővé. Új ismeretekkel gazdagodhatunk a magzati fiziológia területén. A 3D ultrahangtechnika hasznos nem-invazív eszközévé vált az embrionális és magzati fejlődés tanulmányozásának, amely helyettesítheti az invazív (vetélési kockázattal járó) vizsgáló eljárásokat. A technika fejlődésével megvalósult a 3D digitális képalkotás és archiválás, és az ún. telemedicina révén szakmai és interdiszciplináris hazai vagy akár nemzetközi konzultációs lehetőséget vehetünk igénybe. A XXI. század küszöbén forradalmi áttörést hozott a mozgóképet adó négy-dimenziós (4D), más néven "realtime 3D", vagy "live-3D" technika klinikai gyakorlatba való bevezetése. A folyamatos valós idejű térbeli ábrázolás révén, a magzat méhen belüli fejlődése, viselkedése, személyiségének és egyediségének kialakulása tanulmányozható.