A pitvarfibrilláció - magas és tovább emelkedő prevalenciája, illetve egyelőre nem kielégítő hatékonyságú kezelése miatt - továbbra is a leggyakoribb, klinikailag releváns ritmuszavar. A házionos feladata egyrészt a betegek felismerése a szövődmények jelentkezése előtt, másrészt a bizonyítottan hatásos kezelési módok alkalmazása és felügyelete (antikoaguláció, frekvenciakontroll), a ritmuskontrollra kerülő betegek kiválasztása. A ritmuskontroll terén tapasztalható fejlődés, az új nonfarmakológiás eljárások feltehetőleg néhány éven belül változást hoznak a PF kezeléséhen, a betegek nagyobb hányada részesülhet kuratív beavatkozásban vagy hatékony ritmuskontrollban.